1. A forradalom, amely a hálószobából indult

1975-ben egy fiatal amerikai énekesnő, Donna Summer, és két olasz-német producer, Giorgio Moroder és Pete Bellotte valami egészen újat kíséreltek meg: egy 17 perces erotikus hangzású dalt, amely egyszerre provokatív, avantgárd és végtelenül táncolható. A Love to Love You Baby megszületésekor senki nem gondolta, hogy ezzel nemcsak egy új zene, de egy új kulturális korszak is kezdetét veszi.

A dal több mint 20 orgazmussal határos sóhajjal épült fel, az Egyesült Államokban, pedig a rádiók eleinte elutasították lejátszását-ami természetesen csak fokozta a szenzációt. A Casablanca Records kiadó megragadta az alkalmat, és Donna Summerből pillanatok alatt globális szexszimbólumot faragott.

A kislemez sikere után a diszkó nemcsak zenei, hanem szociális forradalommá vált. A stúdiókban a gitárok helyét dobgépek vették át, a táncterek pedig inkább a szabadság és önkifejezés színterei lettek- különösen a meleg közösségek számára, akik Donna Summer dalaiban és előadásmódjában felszabadító erőt éreztek.

2. A csillogás ára: Casablanca, kontroll, drogok

Ahogy a diszkókirálynő hírneve nőtt, úgy mélyült a szakadék közte és a saját identitása közt. A Casablanca Records, amely a korszag egyik legkultikusabb, és legbotrányosabb kiadója volt, nemcsak Summer karrierjét irányította, de a magánéletét is kontroll alatt tartotta. A kiadó luxusbulik, drogok, és extravagáns költekezések révén lassan felemésztette saját sztárjait.

Donna Summer ekkoriban saját elmondása szerint mély depresszióba esett. Szenvedett a hírnévtől, a szexualizált imidzstől, és attól a mesterséges karaktertől, amelyet a kiadó épített köré. ,,Azt akarták, hogy mindig szexi legyek, akkor is ha épp egy pelenkát cseréltem a gyerekemen’’ mondta évekkel később. A diszkó aranykora mögött sötét áldozatok húzódtak meg. Summer egy ponton öngyilkosságon gondolkodott.

3. Újjászületés, hit, Geffen, botrányos mondat

1980-ban Summer kilépett a Casablanca szerződéséből, és David Geffen új kiadójához igazolt. Ugyanekkor mélyen vallásos keresztény lett. A diszkók féktelen világa után a hit, és a család biztonságát választotta, de ezzel párhuzamosan a pályája is csendesebb időszakba fordult.

Egyes rajongóknak az igazi törés, azonban nem ez volt, hanem egy állítólagos kijelentés, amely évtizedekig árnyékként vetült Summer alakjára. A pletyka szerint az énekesnő azt mondta: ,, Az AIDS Isten büntetése a melegek bűneiért’’. Ezt soha semmilyen hiteles forrás nem tudta igazolni-sem hangfelvétel, sem írott interjú, mégin elindult a lavina.

A meleg közösség, amely a diszkó korszakban vállán vitte az énekesnőt, hirtelen hátat fordított neki. A koncertjegyek eladásai csökkenni kezdtek, a klubok bojkottálták a zenéjét, és sokáig úgy tűnt, hogy Donna Summer már soha nem lesz képes visszaszerezni az egykori szeretetet.

Az énekesnő többször is cáfolta a vádat: ,,Soha nem mondtam ilyet. Ha gyilkosságot követtem volna el, már rég kiengedtek volna. De ezzel a mondattal az emberek még mindig a fejemben tartanak.’’ 1989-ben személyesen írt levelet az ACT UP aktivistáinak, amelyben bocsánatot kért. Nem a hamis kijelentései miatt kért elnézést, hanem azért mert nem állt ki hamarabb a hamis vád ellen.

4. Visszatérés a klubokba: Melody of Love és a 90-es évek reneszánsza

A csend éveit követően 1994-ben jelent meg a ,,Melody of Love(Wanna be Loved)’’ című dala, amely egyszerre nosztalgikus és friss volt. David Morales remixében a dal megkapta a 90-es évek house zenei hangzását, Summer pedig olyan lendülettel, érzelemmel énekelt a dalban, mint ahogy azt fénykorában is tette.

A dal nemcsak a klubokba vitte vissza őt, de új generációk fedezték fel benne, azt a hangot, amelynek a ,,Diszkó’’ túl szűk jelző. A dal üzenete-vágyakozás a szeretetre, az elfogadásra, és a kapcsolódásra-egybe esett a korszak házizene-vezérelt klubkultúrájával. A meleg közösség is fokozatosan visszafogadta őt, és újra játszani kezdték a dalait-immár nemcsak nosztalgiából, hanem megbocsátásból és tiszteletből is.

Summer ezzel nemcsak zeneileg, hanem emberileg is visszatért.

5. Donna öröksége: több, mint diszkó

Donna Summer ma már nemcsak a diszkó korszak szimbóluma. Ő az első nő, aki Grammy-díjat nyert dance kategóriában. Ő az első afroamerikai nő, aki a Rolling Stone címlapjára került.

Ő volt az, aki Giorgio Moroderrel együtt megalapozta az elektronikus tánczene jövőjét, és akinek a hangja újra, és újra felcsendül Daft Punktól Beyoncéig.

De öröksége nem csak zenei. Története, azt is megmutatja, hogyan lehet túlélni a rendszer kihasználását, a karaktergyilkosságot, és az identitás megerőszakolását. Hogyan lehet egyszerre hívő és szexi, magánéleti, közéleti, érzékeny és erős. Hogyan lehet kétszer is történelmet írni.

,,A zene isten ajándéka. Ha tudsz vele élni, élj vele. Én ezt teszem’’-Donna Summer

Forrás:Mixmag